Az úgy volt….

Most elmondom, hogy indult a Donum Terrae:

 

Prológus: Minden megelőzött a tény, hogy már jó néhány éve édesapám a konyhakerti növények széles választékát lecserélte olajtökre és a termelés javarészét ez a kultúra tette ki. Kezdetben gyógyszercégnek termesztett, majd idővel kereskedőknek, illetve egy szomszédos falubéli olajütőnek adta el. Így ismerkedtünk meg mi is a tökmagolajjal és a tökmagkrémmel…

 

Az úgy volt, hogy 2010-ben egy nyári délutánon ültünk egy kávézóban Ella barátnőmmel. Ő Párizsban élt akkor, és éppen azt számolgattuk, hogy hogyan jön ki a termék ára a szállítással, csomagolással, minden egyébbel. Épp saját egészséges, tiszta, finom termékeket felölelő márkájának elindításán munkálkodott.

Mire egyszer csak rám nézett és megkérdezte: Éva, te miért nem próbálod meg? Ekkorra ő már teljesen rápörgött a témára, de nála sem volt ez egy tudatos keresés eredménye: korábban, amikor látogatóban voltam nála, vittem nekik Tökmagolajat. Mint kiderült, megtalálta a helyét a polcon és díszítette jó darabig, mivel nem ismerték, nem használták, talán nem is hangzott olyan egzotikusan a “Tökmagolaj”, hogy minél előbb megkóstolják. Aztán egyszer csak mondhatni nem volt otthon semmi, így kinyitották a titokzatos sötét üveget, lesz, ami lesz. És ott megtörtént a csoda. Ella teljesen oda volt érte. Párizsban hozzá foghatót nem talált, és meggyőződésévé vált, hogy kell neki ez a sötétzöld arany és a hozzá hasonló kincsek. Így jutottunk el abba a kávézóba egy napsütéses délután.  Sorolta az érveket: miénk a legfontosabb nyersanyag, kiváló a termék minősége, kicsi a távolság, stb., stb.,stb… Olyan lendület és lelkesedés volt benne, hogy nem tudtam megmondani, én miért is nem ezzel foglalkozom, ahelyett, hogy telefonon értékesítek konferenciát- amit egyébként is borzasztóan untam már- és nagyon finoman fogalmaztam…

 

 

Ez volt a pillanat, amikor az a lámpa kigyulladt a fejem felett. Beszélgettünk már róla korábban otthon is, munkahelyen is  voltak már “Tökmagolaj hívők” csak még nem volt brand, nem volt koncepció, nem volt terv, nem foglalkoztunk a lehetőséggel komolyan. De ez a kérdés és a lehetőség annyira szíven ütött, hogy nem volt kétség, ez lesz az utam. Felmondtam a munkahelyemen- életem egyik legboldogabb napja 🙂 – és elmentem részmunkaidőbe marketingesnek egy orvostechnikai eszközöket forgalmazó céghez. Nem, nem ugrottam fejest egyből a vállalkozósdiba, megmaradtam biztonsági pályán.  Elindult az építkezés, ötletelés, tervezés. Nem voltam teljesen magamra hagyva a feladattal, akkori párom és egy kedves barátnőm lelkesen beletették idejüket és energiájukat, hogy valami igazán jót és különlegeset hozhassunk létre. Szüleim hol bátorítottak, hol megpróbáltak lebeszélni- hiszen egy teljesen új területre készülök, ismeretlen fába vágom a fejszémet… Persze, ahogy ez lenni szokott, minél inkább ellenálltak, én annál inkább bizonygattam, hogy márpedig ez jó lesz.

 

A név: Donum Terrae,  (ejtsd: terré) vagyis a Föld Ajándéka. Számomra egyértelmű volt a választás, hiszen úgy gondoltam, hogy ez fejezi ki legjobban azt a termékkört, amit a márka képvisel. Mivel nemzetközi piacokban gondolkodtunk kezdetektől, ezért volt -számomra legalább is- egyértelmű választás a latin. Tudom és már akkor is tudtam, hogy nem egyszerű és nem könnyen megjegyezhető a név, kiejtése pedig sokaknak gondot okoz elsőre ( és másodikra is 🙂 ), de ez sem tántorított el attól, hogy emellett maradjak.

 

 

2011. Április elején érkezett az első szállítmány. Hetekig ültem felette, nem tudtam hogy induljak, hogy kezdjem… Volt persze listám azokról a helyekről, ahol szívesen láttam volna a termékeket, de merszem nem volt beállítani, hogy “itt a Tökmagkrém!“. És akkor jött Szántó Tibi, aki beajánlott bennünket a WAMP-ra és néhány viszonteladóhoz. Tibinek azóta is kimondhatatlanul hálás vagyok. Nevére a kapuk megnyíltak előttünk.  Jöttek a rendezvények, érdeklődők, első partnerek… Az évek során számos recept, ízkombináció kitalálásában segített, mielőtt egy új terméket behoztunk volna, mindig kikértem a véleményét, ha Tibi azt mondta jó, akkor bekerülhetett a palettára.  

 

A többi pedig már történelem… 🙂

Különböző rendezvények, kiállítások, vásárok, piacok szerves részét képezik “pionír munkánknak”, ahol igyekszünk kihasználni a a lehetőséget arra, hogy  megismertethessük és a kóstoláson keresztül közelebb hozzuk az emberekhez a magolajok, magkrémek, gyümölcsecetek világát.

 Anyu hacsak teheti hagy csapot-papot és segítségemre siet 🙂 Örök hála érte! Sokszor egyedül áll helyt és segít választani az érdeklődőknek a termékek közül. Végtelen türelemmel és alapossággal magyarázza a termékek jótékony hatásait és adja át kedvenc saját receptjeit 🙂

Ami finom, az lehet ám egészséges:

Eredendően a megközelítésem az volt, hogy az emberekhez a hasukon keresztül könnyebben el lehet jutni, mint az eszükön keresztül (jelzem, ez 6 évvel ezelőtt volt, sokat fejlődött és változott azóta a világ! Illetve mindenki magából indul ki, olvass tovább! 🙂 ),  így az elsődleges megközelítés a termékek finomsága, és felhasználási területeinek sokfélesége volt. Az, hogy a magolajok, magkrémek, gyümölcsecetek még pozitív élettani hatással is rendelkeznek, már bónusz!  Úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy azt próbálom megértetni az emberekkel, hogy az egészségük szempontjából mennyire hasznos rendszeresen magolajokat, magkrémeket fogyasztani, inkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy ételeiket mennyivel finomabbá és különlegesebbé tudják tenni egy kis Donum Terrae csavarral 🙂

 

Az elmúlt években viszont sokat változott, fejlődött a fogyasztók tudatossága, tájékozottsága és egyre nagyobb szerepet kap az egészséges élelmiszerek, alapanyagok használata a háztartásokban. Egyre többet hallani, olvasni funkcionális élelmiszerekről és superfoodokról. Rendezvényeken is egyre inkább terelődik az érdeklődés a magolajok, magkrémek élettani hatására. Nap, mint nap tanulok én is új dolgokat arról, hogy micsoda kincsek vannak a kezemben. 🙂

 

Mint ahogy puding próbája az evés, nincs ez másképpen az olajokkal, magkrémekkel, ecetekkel sem. Kezdetben szó,mi szó kötelességből – hiszen tudnom kell, minek milyen íze van- mára viszont óriás lelkesedéssel kapom ki a hűtőből reggelente valamelyik magkrémet és /vagy olajat és készítek velük valóban ízletes zabkását vagy egy jó kis smoothie-t. Ha főzök, itt-ott belecsempészek valami “turpisságot” az ételbe- mostanában például vallásosan meg vagyok győződve róla, hogy a kesudiókrém egyszerűen mindenbe passzol 😀 Süti meg egyszerűen nem készülhet mogyoró-vagy mandulakrém, vagy néhány csepp olaj nélkül. Így, hogy itt a jó idő, alig várom a friss gyümölcsöket, hogy nekiálljak a shrub– kísérleteknek 🙂

 

Hát így indult és alakul a történetünk… röviden 🙂 és a java még hátra van!

Ja, és még valami: