Diókrémes kelt palacsinta áfonyaecetes aszalt szilvával

Hozzávalók 4 éhes főre:

• 16 dkg rétesliszt
• 4 dl tej
• 3-4 ek Donum Terrae Diókrém
• 4 tojás
• 2 ek nádcukor
• 2 ek vaníliás cukor
• 6 dkg olvasztott vaj
• 2 dkg élesztő
• aszalt szilvás ragu:
• 20 dkg aszalt szilva
• 2 dl vörösbor
• 2-3 ek nádcukor
• 1 tk fahéj
• 2-3 ek áfonyaecet

Elkészítés:

Az egész egy csomag aszalt szilvával kezdődött. Mivel a főételhez végül nem tudtuk felhasználni, palacsintát viszont mindenképpen szerettünk volna enni, a neten néztünk megoldás után. Rábukkantunk egy receptre, amit egy kicsit Donum Terrae-sítettünk és nagyon finom lett!

Az élesztőt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a felolvasztott vajat, langyos tejet, tojást, diókrémet, cukrot, és lehetőleg habverővel simára keverjük. Sűrű palacsintatésztát kapunk. Félretesszük pihenni jó háromnegyed órára, amíg a tészta kissé megemelkedik, és tele lesz buborékokkal (vigyázat: ideális körülmények között a tészta virgonc életre kel a tálban, ügyeljünk, nehogy kifusson belőle!)

A megkelt tésztából kis merőkanálnyi halmokat adagolva vastagabb, duci palacsintákat sütünk. Ha teflon serpenyőt használunk, nincs szükség további zsiradék hozzáadására, ha nem, akkor viszont minden sütés előtt olajozzuk meg a serpenyőt.

Az aszalt szilvás szószt a következőképpen készítettük: nálunk alapvetés, hogy még ha nem is tudjuk, mi lesz az aszalt szilvából, az biztos, hogy egy éjszakára finom (vagy akár kevésbé finom) vörösborba beáztatjuk, a szilva pedig másnapra szépen teleszívja magát a nedűvel, s finomra puhul. Az így beáztatott szilvát a borral együtt feltesszük melegíteni, hozzáadjuk a nádcukrot, a fahéjat és az áfonyaecetet, annyit, hogy az édes és a savas ízek számunkra kellemes harmóniába keveredjenek egymással. Lassan felforraljuk a szilvát, majd a gyümölcsök felét kihalásszuk és összeturmixoljuk, aztán visszaadagoljuk a szószhoz, így sűrítve azt. Az egészben maradt porhanyós gyümölcsöket nem bántjuk.

A palacsintákat még melegen, az aszalt szilvás raguval megfürdetve tálaljuk.